PÂL SOKAĞI ÇOCUKLARI
Orjinal Adı: A Pâl utcai fiûk
FERENC MOLNÂR
Çeviri: Tarık Demirkan
Yapı Kredi Yayınları
Ocak 2010 4.Baskı
241 Sayfa
Herşey bir Edebiyat öğretmeninin, öğrencileriyle beraber bir okul gazetesi çıkarmak istemesiyle başlar. Edebiyat öğretmeni Kornel Rupp gazete için eski öğrencilerinden de yardım ister, bu eski öğrencilerinden biri de gazeteci ve hikaye yazarı olan Ferenc Molnâr'dır. Molnâr öğretmeninin ricasını kırmayarak bir şeyler yazmaya başlar, yazdığı büyük- küçük milyonlarca okuyucuda derin izler bırakan ve tam 5 kez beyazperdeye uyarlanan Pal Sokağı Çocukları'dır.
Ben okuma alışkanlığımı okul kütüphanesi sayesinde kazandım. Okulumuzun kendi imkanlarıyla oluşturduğu mütevazi kütüphanemizde ne varsa okumak istiyordum ama ne yazık ki kütüphanemizde Pal Sokağı Çocukları yokmuş. Bu yüzden ben Nemecsek'in hissettiklerini onun yaşlarında okuyamadım. Uzun süredir okunacaklar listemde olan kitapı çok beğenerek okudum.
Hangimiz, henüz kendimizi bile tanımazken ufacık boyumuzla bir arsa, küçük bir kum tepesi ya da bir futbol sahası için savaşmamıştır. Kitap beni o yıllara götürdü. O saf duygularımıza geri döndüm, hiç bir şeyin önemi yoktu o yıllarda, küçük bir kum tepesi kadar. Okul çıkışından akşam ezanına kadar olan sürede o kum tepesi bizim tek değerli varlığımızdı. Bizim kum torbalarımız yoktu fakat tüftüflerimiz ve tahta kılıçlarımız vardı, adı Nemecsek olan bir arkadaşımız da yoktu ama hepimizin içinde biraz Nemecsek, biraz Boka hatta biraz da Feri Âts vardı.
Kitapta Nemecsek ve arkadaşları ile Kızıl gömleklilerin bir arsa için olan savaşını konu alıyor. Savaşta bile olsalar, güçsüzü korumayı, cesurluğu alkışlamayı bilen, kuralları olan çocuklardı onlar. Nemecsek'in kendini adamışlığı ve cesareti, Boka'nın kurnazlığı, Pâsztor kardeşlerinin hırsı ve Feri Ârts'ın onurlu duruşu....
Her yaşta okunabilecek bir kitap, özellikle ilköğretim öğrencilerine okutturulmalı. Bir öğrenci için hediye edilebilecek en güzel kitaplardan biri olduğunu düşünüyorum.
Kitabın geçtiği Pâl Sokağına yapılan Pâl Sokağı Çocukları anıtı...
Kitap Tanıtımından: Nemecsek, Boka ve Pál Sokağı’nın öbür çocukları bundan tam yüz yıl önce Budapeşte’nin yoksul Józsefváros semtinden yola çıktılar. Bugün artık bütün dünyada tanınıyorlar. Tam yüz yıldır bütün dünyada her yaştan milyonlarca insan onların dokunaklı hikâyesini okudu; tıpkı Budapeşteli çocuklar gibi onlar da Boka’nın cesaretine hayran oldu, Nemecsek’in ürkek ama kararlı kahramanlığı karşısında gözyaşlarını tutamadı. Şimdi artık Pál Sokağı Çocukları’nın Arsa’sında kocaman çok katlı evler var. Ama ne gam: Dünyanın bütün çocukları Pál Sokağı’ndandır!
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Most már világosan hallották, hogy a hang a nagy fa tetejéről jött. S rögtön ezután zörögni kezdtek az ágak, recsegett-ropogott valami a nagy fa lombjai közt, s egy pillanat múlva egy kis szőke fiú mászott le a fáról. Mikor az utolsó ágról a földre ugrott, nyugodtan letisztogatta a ruháját, megállott egyenesen, mint a cövek, és farkasszemet nézett a vörösingesek ámuló csapatával. Senki se szólt egy szót sem, úgy meglepett mindenkit ez a váratlanul idetoppant kis vendég.
Geréb elsápadt.
- Nemecsek! - mondta ijedten.
És a kis szőke felelt is:
- Igen, Nemecsek. Én vagyok. És ne kutassák, hogy ki lopta el a Pál utcai zászlót a fegyvertárból, mert azt én loptam el. Itt van, ni! Nekem van az a kis lábam, ami még a Wendauer lábánál is kisebb. És nem szóltam volna, fenn maradhattam volna a fa tetején, amíg maguk mind el nem mentek volna, hiszen ott gubbaszkodtam már fél négy óta. De mikor Geréb azt mondta, hogy köztünk nincs egy se, aki bátor volna, hát akkor gondoltam: "Megállj, majd én megmutatom neked, hogy akad még a Pál utcaiak közt is bátor fiú, ha nem más, hát a Nemecsek, a közlegény!" Itt vagyok, kérem, kihallgattam az egész tanácskozást, visszaloptam a zászlónkat, most tessék, csináljanak velem, amit akarnak, verjenek meg, csavarják ki a kezemből a zászlót, mert magamtól ugyan oda nem adom. Tessék, tessék, csak rajta! Hiszen én egyedül vagyok, maguk meg tízen vannak!
Kipirult, ahogy így beszélt, és kitárta a két karját. Az egyik kezében a kis zászlót szorongatta. A vörösingesek nem tudtak magukhoz térni ámulatukból, és csak nézték ezt a csöpp kis szőke legényt, aki az égből pottyant közibük, s aki itt bátran, hangos szóval kiabált az arcukba, fölemelt fővel, mintha olyan erős volna, hogy el tudná páholni ezt az egész társaságot, a két erős Pásztorral és Áts Ferivel együtt.
Leghamarább a Pásztoroknak jött meg a hidegvérük. Odamentek a kis Nemecsekhez, és jobbról-balról megfogták a két karját. A fiatalabbik Pásztor állt a jobb oldalán, és ez már a kezéhez is nyúlt, hogy kicsavarja belőle a zászlót, mikor megszólalt a nagy csöndben Áts Feri hangja:
- Megállj! Ne bántsátok.
A Pásztorok csodálkozva néztek a vezérre.
- Ne bántsátok - mondta ez. - Ez a fiú tetszik nekem! Bátor fiú vagy, Nemecsek, vagy ahogy hívnak. Itt a kezem. Csapj fel közénk vörösingesnek!
Nemecsek tagadólag rázta a fejét.
Geréb elsápadt.
- Nemecsek! - mondta ijedten.
És a kis szőke felelt is:
- Igen, Nemecsek. Én vagyok. És ne kutassák, hogy ki lopta el a Pál utcai zászlót a fegyvertárból, mert azt én loptam el. Itt van, ni! Nekem van az a kis lábam, ami még a Wendauer lábánál is kisebb. És nem szóltam volna, fenn maradhattam volna a fa tetején, amíg maguk mind el nem mentek volna, hiszen ott gubbaszkodtam már fél négy óta. De mikor Geréb azt mondta, hogy köztünk nincs egy se, aki bátor volna, hát akkor gondoltam: "Megállj, majd én megmutatom neked, hogy akad még a Pál utcaiak közt is bátor fiú, ha nem más, hát a Nemecsek, a közlegény!" Itt vagyok, kérem, kihallgattam az egész tanácskozást, visszaloptam a zászlónkat, most tessék, csináljanak velem, amit akarnak, verjenek meg, csavarják ki a kezemből a zászlót, mert magamtól ugyan oda nem adom. Tessék, tessék, csak rajta! Hiszen én egyedül vagyok, maguk meg tízen vannak!
Kipirult, ahogy így beszélt, és kitárta a két karját. Az egyik kezében a kis zászlót szorongatta. A vörösingesek nem tudtak magukhoz térni ámulatukból, és csak nézték ezt a csöpp kis szőke legényt, aki az égből pottyant közibük, s aki itt bátran, hangos szóval kiabált az arcukba, fölemelt fővel, mintha olyan erős volna, hogy el tudná páholni ezt az egész társaságot, a két erős Pásztorral és Áts Ferivel együtt.
Leghamarább a Pásztoroknak jött meg a hidegvérük. Odamentek a kis Nemecsekhez, és jobbról-balról megfogták a két karját. A fiatalabbik Pásztor állt a jobb oldalán, és ez már a kezéhez is nyúlt, hogy kicsavarja belőle a zászlót, mikor megszólalt a nagy csöndben Áts Feri hangja:
- Megállj! Ne bántsátok.
A Pásztorok csodálkozva néztek a vezérre.
- Ne bántsátok - mondta ez. - Ez a fiú tetszik nekem! Bátor fiú vagy, Nemecsek, vagy ahogy hívnak. Itt a kezem. Csapj fel közénk vörösingesnek!
Nemecsek tagadólag rázta a fejét.
Boka és Nemecsek hallotta, amint Geréb elmagyarázta Ács Ferinek, hogy a grundra kétfelől lehet bejutni. A Pál utca felől, csak ott a törvény szerint be kell reteszelni a kaput, illetve a Mária utca felől, a farakások közt. Nemecsek elsírta magát, és Boka torkát is fojtogatta valami. Szomorú dolog volt az, amit Geréb művelt.
Mindannyiunk kedves barátai a Pál utcai fiúk. A századforduló Budapestjének kamasz fiai pillanatok alatt meghódították a világirodalmat, az ifjúsági irodalom halhatatlan hősei közé kerültek. A józsefvárosi Füvészkertben játszódó történet két rivális banda között játszódik, akik a két bérház közötti grundért folyó harcot élet-halál kérdésnek tekintik. Az is, mert a harc az igazságért folyik, amely nem kisebb ügy, mint a játék szabadsága. Érlelődő kamaszok érzelmeinek kifinomultan ábrázolt hálózatát látjuk kirajzolódni ebben a nemes erkölcsű olvasmányban.
A fiúk neveinek puszta említése karakteres emberi viselkedési mintákat idéznek. Bonyolult, alakuló egyéniségek, és jól ismerjük őket saját történetünkből is. Bokát bátorsága, embersége tökéletes vezérré teszi a közkatonák szemében. Ács Feri, a vörösingesek vezetője, az ellenség szeretettel vegyülő tiszteletére tanít. Nehéz lecke ez felnőtt korban is. Geréb, a bűnbánó áruló, a finomkodó Csele és Nemecsek, a tulajdonképpeni kisember, megannyi valós élethelyzet szereplői. A szereplők nevén kívül fogalommá váltak például a gittegylet, az einstand vagy a grund kifejezések is. Önálló életre kelt szavak a szociális mindennapokban.
A csatát Nemecsek Ernő, a legkisebb és leggyengébb közkatona dönti el, miután társai csupa kisbetűvel írták le a nevét, és árulónak kiáltották ki. Nemecsek a kicsik, gyöngék, de elszántak jelképe lett. Nem bátor és nem hős, de azzá válik a grundért folyó háborúban. Önfeláldozása nem tudatos hősi cselekedet, hanem a hétköznapi kamasz önkéntelen bátorsága. Neki a meggyőződés keserű könnyei jutnak. A fennmaradásért háborúzni kell, a közkatonának áldozatul kell esni, hogy igazi hőssé váljon, mert a grund világának megvannak a maga törvényei, szokásai, egyesületei és erődítményei.
A regényben szereplő grund a szövegből kideríthetően a mai józsefvárosi Pál és Mária utca sarkán volt, Nemecsekék lakása pedig a Rákos utcában. Két villamosmegállónyira ettől pedig a New York kávéház csillog, melynek a karzatán Molnár Ferenc huszonhat évesen, állítólag pár hét alatt írta meg a gyermekkorát fölidéző könyvet, afféle ujjgyakorlatként. Megtehetjük, hogy arra sétáljunk. Jó érzés régi, kedves ismerősök közt lenni.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!